1.fejezet

Reggel 7-óra volt. Sietnem kellett, hisz 8-kor már a fotózásra indultunk. Alig, hogy elkészültem  anya kiabált is, hogy ő már indulásra kész. Akkor még nem gondoltam, hogy ez a nap ennyire esemény dús lesz. Megpróbálom sorban leírni. Dél előtt kezdődött el minden, mikor odaértünk a fotózásra. Én még kezdő vagyok ebben a szakmában, viszont rajtam kívül már mindenki több éve csinálja. Először elég sokan lenéző pillantást vetettek rám. Nem szokványos portfólió fotózás volt. Egy gyönyörű kertben történt az esemény. Szépen kisminkeltek minket, majd a ruhákat is kiosztották. Elég jól sikerültek a képek. Már senki nem nézett rám lenézően. Mindenki odajött beszélgetni. Kellemesen csalódtak bennem. Az egyik lánnyal meg is beszéltük, hogy holnap beülünk egy kávézóba trécselni./Mellesleg a lányt Phoebe-nek hívják./ Már délután három óra körül végeztünk is. Vissza öltöztünk az eredeti ruháinkba, a mutatós sminket is lemostuk magunkról. Pár pillanat alatt vissza csöppentünk a hétköznapi életünkbe. Anyu már kint várt a kocsiban. Megragadtam a táskám és elindultam az ajtó felé. Egy magas, jó erőben lévő, inges férfi torlaszolta el az utamat.
    -Szia! Brian Stephenson vagyok. Ana, ugye? Láttam a fotóidat. Jól sikerültek. Ha így folytatod kis idő múlva  sikeres modell lesz belőled. Gyönyörű vagy és a személyiséged is az, és ez a stílus mesés.
Még vagy öt percig folytatta a bájcsevejt, kedves gesztus volt, jól esett, néha szerintem el is pirultam. De tudja hogy kell valakit lekenyerezni. Rátért a lényegre.
    -Nem is akarom húzni az időt. Én egy elég híres fotós cégnél dolgozok. Ahová a sztárok elég sűrűn   látogatnak el egy-egy fotózásra. Szóval, volna kedved ennél a cégnél dolgozni? A sztárokkal kellene készíteni képeket, persze nem egy alkalomról lenne szó. De ha továbbra is itt szeretnél maradni, akkor pár fotózásra eljöhetnél. Természetesen nem ingyen dolgoznál. Jó fizetést kapnál.
Alig bírtam szóhoz jutni, egyrészt Brian szája be nem állt, másrészt az örömtől egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomba. Először csak bólogatni tudtam, aztán végre neki álltam a beszédnek.
     -Persze, hogy lenne kedvem.-mondtam, fülig érő mosollyal
     -Rendben, itt a névjegy kártyám a részleteket majd megbeszéljük
Egy kósza mosolyt vetett rám, majd hagyta, hogy kilépjek az ajtón. Alig vártam, hogy elmondjam anyunak a nagy hírt. Elég jól fogadta. Azt mondta büszke rám és végig támogatni fog.
Elégedett voltam a mai nappal. Épp a napi vitamin adagomat rágcsáltam, az az egy almát, mikor nem várt fordulat következett be. Egy üzenetet kaptam Brian-től. Izgatott voltam, hogy biztos a céggel kapcsolatosan írt. Ahogyan olvastam az első sorokat , minden a feje tetejére állt. A szívemet egy nehéz kő kezdte el nyomni, a szememből pedig a könnyek hulltak egyre szaporábban.
Az üzenetben ez állt.:
                                                   * vége*